Az úgy kezdődött, hogy lányom jelezte: fázik az ágyban. Ideiglenes megoldáskén a külső fal melletti alvóhelyét felcserélte egy belső fal mellettire. (Még van ennyi hely a szobájában.) Kreatív megoldásként pedig elkezdtem falvédő terveken gondolkozni.
Az egy darab hosszú falvédő helyett a több darabos megoldást választottam. Egyrészt egy kisebb darabnak bátrabban nekikezdek. (Na, azért nem május volt, amikor kevés volt a takaró!) Másrészt így nem csak egyetlen egy ötletet valósíthatok meg. (És ha több ötlet valósulna meg, mint amilyen hosszú a falszakasz, akkor lehet cserélgetni az egyes elemeket!) Már varrás közben tapasztaltam meg a döntésem egy további előnyét, amikor a majdnem kész darabot igyekeztem a varrógép talpa alá igazítani. Munkás volt.
Jó ideje várakoznak kedvenc pólók arra, hogy megtalálják új szerepüket korábbi viselőjük életében. (Én meg arra, hogy végre több helyem legyen!) Ezekből a kinőtt pólókból válogattunk ki annyit, hogy a tervezett méretbe beleférjenek.
Szerencsére a különböző pólók színvilága megfért egymással, így a minták kivágása után következhetett is a darabok egységbe rendezése.
Áhitattal böngésztem Szilvi foltvarrós oldalát: Foltvarrás Szilvivel | Patchwork oktatás online (szilvifoltvarras.hu), de mivel igen kevés tapasztalatom van a patchwork területén, no meg a pólók önmagukban is kitöltik a rendelkezésre álló teret, csak egy keretet terveztem be díszítés gyanánt, a Szilvinél látott köztes blokkok elmaradtak.
Viszonylag hamar (három próbálkozásból) megszületett a végleges összeállítás.
Kezdődhetett az összevarrás.
A klasszikus foltmunkához képest nehézséget jelentett, hogy nem lehet végig sorokban és oszlopokban gondolkozni az eltérő méretek miatt.
Az első oszlop és az első sor összevarrása még problémamentes volt. A hogyantovább időnként igényelt némi előregondolkodást, de végül összeállt a falvédő lelke, amely – a méretkülönbségek miatt – még egy kicsit lyukas volt.
Következett a foltmunka megfoltozása: régi, kedves anyagmaradékokból készültek applikációk a foghíjakra.
Színükben passzoló pamutvásznakból állt össze a keret. Ebbe került olyan méteráruból is, amelyből még nem készült el a – remélhetőleg szintén kedvenc – ruhadarab.
A szélek eldolgozása és a fülek rögzítése után már csak a falfúrás van hátra.
